Hűtlen voltam, világtalan.
Kertjeimben nem nőtt arany.
Szórakoztam a mások bánatán,
szánakoztam, ha rám szólt jóapám.
Jaj, de messze van már az a három bányató,
amiben elmerülve nincsen gravitáció,
érdem nélkül jár ki a gyermeki biztatás,
hisz úgysincs rajtam kívül senki más…
Egyik szívem a tegnap, a másik a holnapé,
a tegnap a könnyed társasjáték ámoké,
a holnapomat eladom, közkinccsé tétetik,
a mában mindig porrá lesznek a
percek, amelyben az élet részesít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése